Az online vásárlás világa ma már szinte határtalan lehetőségeket kínál, hiszen a nappalink kényelméből érhetjük el a világ túlsó felén lévő raktárak készleteit is. Azonban ez a digitális bőség zavara gyakran rejteget olyan buktatókat, amelyekre a gyanútlan vásárló csak akkor döbben rá, amikor a banki tranzakció már lezajlott. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy a legolcsóbb árat keresve ismeretlen, „no-name” webshopok csapdájába sétálnak, ahol a csillogó termékfotók mögött nincs valódi infrastruktúra. Ezek a felületek gyakran csak közvetítőként működnek, és valójában semmilyen saját készlettel nem rendelkeznek. A probléma ott kezdődik, amikor a vevő kifizeti a vételárat, a kereskedő pedig csak ekkor kezdi el beszerezni az árut egy harmadik féltől, gyakran külföldi, tengerentúli forrásokból. Ez a modell, bár elméletben legális, a gyakorlatban rengeteg bosszúságot okoz, mert a szállítási idők hetekre vagy hónapokra nyúlnak, a termékminőség pedig köszönőviszonyban sincs az ígértekkel. A vásárló ilyenkor joggal érzi becsapva magát, hiszen a weboldal azonnali elérhetőséget sugallt, miközben a valóságban egy hosszú és bizonytalan ellátási lánc végére került.
