Bizonyos állatfajok úgy vészelik át a telet, hogy téli álmot alszanak és vannak, akik melegebb vidékre költöznek ezidő alatt. A madarak is azért mennek melegebb tájakra, hogy kellő táplálékhoz jussanak. Az ízeltlábúak, hüllők, kétéltűek olyan rejtekhelyeket keresnek maguknak, ahol ideális számukra a hőmérséklet, végül lemerevednek. Ebben az állapotukban az életfunkciójuk is nagyban lecsökken. A rovarok többnyire üres hassal térnek nyugovóra, míg a hüllők úgy, hogy előtte meglehetősen jól laknak és a téli álom ideje alatt szépen lassan, fokozatosan emésztik meg a táplálékot, hogy tavaszig kitartson.
Az emlősök körében szintén megoszlik, hogy melyik állat, hogyan alszik. Itt is vannak, akik sok ételt halmoznak fel, de akadnak, akik néha felébrednek, hogy egyenek, ilyenek például a mókusok is. Az ürge, a pele és a sün az egész időszakra vonatkozóan hibernálja magát és a nyáron felhalmozott zsírréteget emésztik fel. Némely fajra jellemző, hogy csoportosulnak a téli álom idejére, ez azért is jó, mert tudják egymást melegíteni.
Mi történik miközben hibernálják magukat?
Ha már meg van a legideálisabb hely az álomra, akkor a testhőmérséklet szabályozásáért felelős központ átalakul, és az állat apránként kezd kihűlni. A folyamat addig tart, amíg el nem éri a test azt a hőmérsékletet, ami elegendő az alváshoz és a megfagyás veszélye sem fenyeget. Az élőlények ebben az állapotukban teljesen olyanok, mintha tetszhalottak lennének. A hőjük nagyjából akkora, mint a környezetüké, de fagypont alá soha sem megy. Szívverésük és légzésük egyaránt lecsökken a téli álom alatt, sőt igazából minden szervük működése lelassul. Az idegrendszerük is megpihen, hiszen a sötét helyeken csekély inger éri őket.
A medvék is néha-néha felébrednek a hosszú alvásból és, ha tavasszal még nem elégedettek az időjárással, akkor visszafekszenek.