Több mint tíz éve dolgozom egy vegyipari üzemben, és ez idő alatt megtanultam, hogy a biztonság nem egy kipipálható adminisztratív feladat, hanem napi szintű gondolkodásmód. A gyárban, ahol dolgozom, veszélyes anyagokkal, nagy nyomással és magas hőmérséklettel operálunk, így minden apró figyelmetlenségnek komoly következménye lehet. Van egy történet, amit azóta is gyakran felidézek, mert tökéletesen megmutatja, miért nem szabad semmit rutinból kezelni.
Egy rutinfeladat, ami majdnem baleset lett
Egy átlagosnak induló délutáni műszakban történt. Egy új alapanyag érkezett a raktárba, amelyet korábban már használtunk, de más beszállítótól származott. A címke ismerős volt, a kollégák többsége legyintett, hiszen „ugyanaz az anyag, mint eddig”. Az egyik kezelő már készült is a betöltésre, amikor feltűnt, hogy a csomagoláson szereplő piktogramok kissé eltérnek a megszokottól. Megállítottam a folyamatot, és kértem, hogy nézzük át újra a dokumentációt. Nem volt népszerű döntés, mert mindenki haladni akart, de az ilyen helyzetekben nincs kompromisszum. Elővettük az adott anyaghoz tartozó biztonsági adatlap legfrissebb verzióját, és ekkor derült ki, hogy az új gyártási eljárás miatt az anyag reakciókészsége megváltozott bizonyos hőmérséklet tartományban. Papíron minimális eltérésről volt szó, a gyakorlatban azonban ez azt jelentette, hogy a megszokott betöltési hőmérsékleten az anyag instabillá válhatott volna. Egy esetleges túlmelegedés gázképződéssel, nyomásnövekedéssel járt volna, ami egy zárt rendszerben beláthatatlan következményekkel járhat. Ha akkor nem állítjuk le a folyamatot, könnyen bekövetkezhetett volna egy komoly üzemzavar vagy akár személyi sérülés is. A műszak végén leültünk, és közösen elemeztük a történteket. Nem hibást kerestünk, hanem tanulságokat vontunk le. Egyhangú volt a vélemény! A „már ismerjük” hozzáállás az egyik legnagyobb veszélyforrás a vegyiparban.
A dokumentáció nem papírmunka
Sokan hajlamosak a kötelező dokumentációt szükséges rossznak tekinteni, pedig ezek a leírások nem öncélú papírok, hanem valós ipari tapasztalatokra, korábbi események tanulságaira és részletes kockázatelemzésekre épülnek. Egy jól értelmezett adatlap nem lassítja a munkát, hanem éppen ellenkezőleg, segít előre gondolkodni, csökkenti a bizonytalanságot, és biztonságosabbá, kiszámíthatóbbá teszi a teljes technológiai folyamatot. Az ilyen dokumentumok pontosan azért léteznek, hogy a dolgozók ne csak reagáljanak egy problémára, hanem már annak kialakulását is meg tudják előzni. Az említett eset óta nálunk alapelvvé vált, hogy minden alapanyagváltásnál, még akkor is, ha az anyag neve, kinézete vagy felhasználási területe azonos a korábbival, újra és újra átnézzük az előírásokat. Külön figyelmet fordítunk azokra az apró változásokra, amelyek első ránézésre jelentéktelennek tűnnek, de a gyakorlatban komoly kockázatot hordozhatnak. Ez a hozzáállás időnként néhány perces csúszást jelenthet, de hosszú távon rengeteg problémától kímél meg bennünket. Ez az eset nem szerepel majd a hírekben, és szerencsére nem lett belőle baleset, üzemzavar vagy személyi sérülés. Pontosan ez benne a legfontosabb. A vegyiparban a valódi sikert sokszor az jelenti, hogy „nem történt semmi”, mert a veszélyt időben felismertük és kezeltük. Az odafigyelés, a tudatos döntések és a szabályok következetes betartása azok az eszközök, amelyekkel nap mint nap megelőzzük a súlyos következményeket, még akkor is, ha ez kívülről láthatatlan marad. Azóta is minden új kollégának elmesélem ezt a történetet, mert jól példázza, hogy a biztonság nem elméleti kérdés és nem csak a vezetőség felelőssége. Egyetlen dokumentum átnézése, egy rövid megállás a folyamatban vagy egy plusz kérdés feltevése emberéleteket, komplett üzemeket és a környezetet is megvédheti. A vegyiparban dolgozva ezt soha nem szabad szem elől téveszteni, mert a legnagyobb problémák gyakran ott kezdődnek, ahol valaki úgy gondolja, hogy „ezt már úgyis tudjuk”.